Érezted már úgy, hogy mindenkivel törődnöd kell, csak veled nem foglalkozik senki?
Volt már úgy, hogy mire egy előre megbeszélt programhoz értél - amihez korábban még kedved is volt - már inkább haza akartál menni és a fejedre húzni a takarót?
Volt már olyan, hogy valaki egy papírzsepit kért tőled, te pedig kiborultál, hogy most már MINDENT neked kell megcsinálnod mások helyett???
Ezek olyan jelek, amiket sajnos én is megtapasztaltam, és amiről már tudom, hogy arra figyelmeztettek, hogy magammal is törődnöm kell és nem csak "majd holnap" (azaz soha).
A mai posztban:
1.) Miért lett hirtelen ilyen fontos ez az én-rutin/self-care?
2.) Honnan lesz időd arra, hogy törődj magaddal?
Photo by Kaylah Otto on Unsplash
1.) Miért lett hirtelen ilyen fontos ez az én-rutin/self-care?
Tény, hogy szeretjük azt állítani magunkról, hogy elfoglaltak vagyunk. Találkoztál mostanában olyan emberrel, aki arra kért ajánlást, hogy mit csináljon a rengeteg szabadidejével?
Bárhonnan hozzáférünk a levelezésünkhöz, bármikor pittyenhet egy messenger üzenet. Állandóan elérhetőek vagyunk. És erről nem csak mások tehetnek. Mi magunk is kényszeresen az online térben tartjuk magunkat. Akkor is csekkoljuk az Insta feedünket, amikor egyáltalán nem lenne rá szükség (pl. mikor épp társaságban vagyunk).
Ahogy Jake Knapp ex-Google designer, a Make Time című könyvében (neve a HVG kiadó SPRINT című könyvének borítójáról lehet ismerős) rámutat, olyan "infinty pool" (magyarul "végtelen medence" - katt ide ha nem láttál még ilyet) appokat használunk, mint például a Facebook vagy az internet böngészőnk, amelyek soha nem fogynak ki a (sokszor tartalmatlan) tartalomból. Hogy a Netflix, HBO GO, Youtube üregeiről pedig már ne is beszéljünk, ahol napokat lehet eltölteni egyik videóról a másikra ugrálva. Képesek vagyunk ezeken a felületeken órákon át cirkulálni anélkül, hogy valójában tudatosodna bennünk, hogy mennyi időt és figyelmet (a legértékesebb erőforrásunkat) fecséreltünk el.
Telítődtünk.
Csinálj többet, legyél hatékonyabb, legyenek céljaid, legyen terved... A napi 8-10 órás munka után, ahol sokszor több ember munkáját végezzük egyszerre, haza kúszunk, hogy aztán neki állhassunk meal-preapelni (vagy póriasan főzni), takarítani, edzeni, kulturálódni. Fejlesszük magunkat, mert az fontos önmegvalósítsunk, mert mindenki azt csinálja, éljünk pezsgő társasági és értelmes magánéletet. Rengeteg szerepnek kell megfelelnünk, miközben záporoznak az értesítések.
Olyan értesítések, amelyek nagy részéről, hogy ha soha nem szereznénk tudomást se számítana. (Tényleg olyan fontos látni, hogy hogy nézne ki a volt általános iskolai osztálytársnőd, ha fiú lenne?!) Nem csoda, ha egy-egy ilyen nap, ennyi szerep teljesítése után már csak egy Youtube lejátszási listára vágyunk, ami előtt vegetálhatunk...
Jaaa, és akkor most jön még az a bullshit, hogy ne felejtsünk el egyedül lenni (avagy az én-rutint)!!! Mert az most nagyon trendi.
Mi lenne, ha ezt megfordítanánk, és azt mondanánk, hogy azért kell hasznos én-rutint felállítanod, hogy utána:
- eredményesen tudj koncentrálni a munkádra,
- legyen kedved és erőd törődni magaddal (főzni, edzeni, kulturálódni, önfeljeszteni vagy önmegvalósítani),
- az olyan muszáj feladatok se borítsanak ki, minthogy takarítani kell (meg ágyat húzni. totál kiborulok az ágyhúzástól)
- figyelmesebb és konstruktívabb társasága legyél a családodnak, barátaidnak.
Hiszen a telefonodat sem azért teszed minden este töltőre, mert mindenki ezt teszi, ez a trendi. Annak látod a lényegét: elérhető kell, hogy legyél. És azért is csinálod, mert baromi egyszerű, egy mozdulat az egész.
Tehát ahhoz, hogy valamit napi szinten beépíts az életedbe, látnod kell, hogy mivel tesz hozzá az életedhez, és egyszerűen megvalósíthatónak kell lennie.
Nem akartam megírni a százhuszadik self-care listát, mert a listák nem adnak időt. A listák abban segítenek, hogy nyomonkövess egy-egy feladatot.
Neked nem egy újabb listára van szükséged, mert azt már találtál volna és bőszen gyakorolnád az én-rutint.
Neked stratégiára van szükséged.
Hogy megtaláld az én-rutinod helyét, hogy hova és hogyan tudod majd beépíteni. Az inspirációra majd csak ez után lesz szükséged.
2.) Honnan lesz időd arra, hogy törődj magaddal?
Jó érzésű bloggerként nem mondok olyat, hogy csak arra nincs időd, amire nem akarod, hogy legyen, mert ez a probléma azt hiszem, hogy túlmutat ezen.
Olyat se mondok, hogy kezdj el nemet mondani a másoktól érkező kérésekre, mert azokkal csak magad elé priorizálsz mindenkimást, neked pedig semmid sem marad. Az élet nem ilyen egyszerű.
Ha instant szabadidőhöz akarsz jutni, van egy jó tippem:
korlátozd a netet/az appok értesítéseit/hozzáférhetőségét a telefonodon.
- Ehhez ajánlom aktiválni a telefonod repülőgép üzemmódját vagy a HelpMeFocus alkalmazást.
- A különböző appokkal elöltött időt pedig az andoridos telefonodban lévő Google digital wellbeing, vagy az Apple screen time funkcióval csekkolhatod. Ha nincs ilyen alapjáraton a telefonodban, akkor javaslom az ActionDash alkalmazást.
Én tegnap két órát töltöttem el a messengerben. Ebben benne van, hogy utazás közben beszélgettem a barátnőimmel, volt úgy, hogy várnom kellett, akkor írtam azoknak is, akiknek már régóta válaszolnom kellett volna. Ha ma például kikapcsoltam volna a messengert, nyertem volna két órát. Nem két egybefüggő órát, ez igaz, de biztos, hogy lett volna húsz percem, hogy olvassak vagy belefért volna egy podcast is.
Azzal, hogy ha például este 19.00 óra és reggel 7 óra között minden közösségi appot lekorlátozol, nyerhetsz három-négy háborítatlan órát. A hangsúly itt a háborítatlanon van. Egy szakdolgozatot akkor sem tudnál egy fenékkel megírni, ez igaz, de csinálhatsz bármit, ami az én-rutin szempontjából hasznos lenne. És nem kell minden estére megfogadnod. Próbáld ki ezt csak a mai estédre! Mit veszíthetsz?
Egyik ötlet sem kőbevésett.
Lehet, hogy te bizonyos okok miatt nem engedheted meg magadnak, hogy egész este offline legyél. Akkor mi lenne, ha reggel, ébredés után adnál magadnak egy órát telefon nélkül?
Ha pedig neked az offline életedben, a fizikai valóban jelenlévő család okozza a nehézséget, a félbeszakítást, az energia merülést, akkor mi lenne, ha egy fél órával hamarabb kelnél fel? Nem kell mindennap. Egy héten kétszer. Vagy hétvégén.
Ezek csak ajánlások.
Időt szeretnénk neked nyerni. Olyan időt, amibe nem szól bele senki. Amikor lehetőséged van olyan dolgokat csinálni, amelyek felöltenek, amik kisimítják a lelked gyűrődéseit, amik energiát adnak ahhoz, hogy folytasd!
Valószínűleg az elején egy kicsit majd erőltetned kell, de miután belekóstolsz, kedvet fogsz kapni, hogy egyre több internet/social media free időd legyen. Hogy egyre több én-rutin időt tölts magaddal. Tudom, mert nálam is így történt!
Egyszer elfelejtettem a Facebook jelszavamat. Egy év után csináltam meg az új jelszó kérést (elég macerás, mert személyit kell hozzá küldened, stb.) Három éve nem vagyok jelen a Facebookon és imádom, már el sem tudom képzelni, hogy újra használjam. Persze, használom az Instagramot, de ezt is igyekszem minimalizálni. (És bele se merek gondolni, hogy mi lenne, ha e mellett lenne még Facebookom is???)
Reggelente egy-két órával (ezt az éppen aktuális fáradtsági szintem határozza meg) korábban kelek fel, hogy írjak, olvassak, alkossak, edzek vagy főzzek. Kevesebb délutáni programom van, többet vagyok otthon, mert most erre van szükségem. De továbbra sem fogadtam meg semmit. Ez "az éppen most célom" egy tökéletes átmenet a hosszútávú (nem akarok beleőrülni a munkahelyi kiégésembe) és a rövid távú céljaim között (posztolni a blogra és az Instára, olvasni, testileg és lelkileg is formában maradni).
A következő bejegyzésben egészen konkrét ötleteket hozok arra vonatkozóan, hogy hogyan legyen valóban működő rutin az én-rutinból.
Hiszen először mi alakítjuk a rutinjainkat, aztán a rutinjaink alakítanak minket.
Addig is írjátok meg, hogy mi a véleményetek a mostanában divatos social media detoxról?
A korábban írt self-care posztokat ITT találod.
*THEHAPPINESSBLOG - A Boldogság választható*
