Az élet bizony még a TheHappinessBlogon sem mindig csak "sunshine and rainbows", hogy Rockyt idézzem. 

Van az úgy, hogy beüt az élet (life happens) és nem jönnek össze a dolgok. Levertek vagyunk, rosszkedvűek, enerváltak. Nincs kedvünk az élethez, a munkánkhoz, semmihez és senkihez. Ilyenkor valahogy túl nagy falat, túl fárasztó kimászni ebből az állapotból. Jobban esne kiborulni és egy kicsit sajnálni magad. Jó néha ilyen is kell! És utána?

Mit tegyél az önsajnálat után, hogy leszámolj a problémád nyomasztó érzésével?

Először is ellent kell állni a csábításnak, hogy otthon maradj, magadra csukd az ajtót és egész nap a rossz hangulat édesen keserű teáját szürcsölgesd. Nem csak azért, mert felnőtt emberek lévén nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy ne menjünk be a munkahelyünkre de, hogy azokhoz is szóljak, akik egyébként megtehetnék ezt, a munka egy fantasztikus terápiás módszer. Ilyenkor magadra kell erőltetned a munkahelyi arcodat, mosolyodat, a profizmust. Ettől már 10%-al javul a hangulatod.

Ahogy elindulsz a munkahelyedre, elkezdenek érni az ingerek. Az utcán, a tömegközlekedésen, az irodában. Hallod, hogy másoknak is sajnos vannak problémái, ezeket néha látod is. Ilyenkor szokta az ember egyből elszégyellni magát és azonnal abba hagyni a panaszkodást, mikor lát valakit az utcán, akinek a tragikus sorsa mellett az ő dolga említésre sem méltó... Aztán belekezdesz a mindennapi teendőidbe és a szokások, a rutin olyan remekül parkolópályára állítja az agyadat, hogy egyszerre csak azon kapod magad, hogy mindent automatikusan csinálsz és nem is gondolkozol. Bekapcsolt a robotpilótád. És láss csodát, már egyre kevesebbszer jut AZ IS az eszedbe, ami igazából reggel még egy komoly, és soha véget  nem érőnek tűnő problémának tűnt.

Arról nem is beszélve, hogy észrevettétek már, hogy micsoda különbség van az esti és a reggeli probléma érzékelés között? Ami este fojtogató, könnyeket csorgató rémálom volt, az reggelre, ahogy kivilágosodik az utca, a lakás, a szoba, már egyből csak egy megoldásra váró feladat.  Éjjel valahogy minden sokkal rosszabbnak, nehezebbnek és bonyolultabbnak tűnik. ("Mindig pirkadat előtt van a legsötétebb." - Agatha Christie) A reggel azonban sokszor rávilágít a megoldásra.

Szóval a legjobb és legegyszerűbb, amit tehetsz, hogy megvárod míg nappal lesz és elmész dolgozni!

Fog ez számítani egy hét múlva?

Miközben úton vagy a munkahelyedre, tedd fel magadnak A non-plus ultra vigasztaló kérdést! Fog ez számítani egy hét múlva? És ezzel távolodj el egy kicsit attól ami most van. El tudod képzelni, hogy az ami _ma_, ami _most_ nyomaszt, az egy hét múlva is fog? Ha nem, akkor nincs más dolgod csak várni. Megvárni, hogy a múltkor már megemlített pszichés immunrendszered elvégezze a dolgát. Ha ez a dolog azonban van olyan jelentőségteljes, hogy egy hét múlva is lehet még aktualitása, akkor kérdezd meg magadtól, hogy:

Tudod a megoldást erre a problémára? Van rá megoldás?

És ez talán a legfontosabb kérdés! Ha van megoldás, akkor már dolgozol rajta?

Ahhoz képest ahol reggel voltál, már előre léptél az ügyben?

Ha igen, akkor nyugtasd meg magad, hiszen amit tudtál azt megtetted. Nem minden gond oldható meg 24 órán belül. Lehet, hogy ez is egy olyan akadály, amin akár több napig vagy hétig, esetleg hónapig kell majd dolgoznod. De nem érezheted magad levertnek hónapokig, össze kell magad szedned!

A lényeg, hogy közelebb légy most a megoldáshoz, mint akkor, amikor elkezdtél a problémán aggódni. Aztán add meg a szükséges időt a megoldásra!

Ha nem kezdtél el még dolgozni a megoldáson, akkor le kell győznöd a benned dolgozó szörnyeket. Meg kell tenned az első lépést.

Általában a félelem szörny az, ami nem hagyja, hogy egy-két ilyen lezáratlan ügyünket megoldjunk. Nem akarunk szembe kerülni a problémával, mert félünk, hogy az egy korábbi rossz döntésünkre emlékeztet. Félünk, hogy nagyobb baj van a háttérben, mint amire mi gondolunk vagy egyszerűen csak attól tartunk, hogy az egész túl nőtt rajtunk és nem fogjuk tudni megoldani. A félelem szörnyet csak egy dologgal lehet hatástalanítani. Cselekvéssel!

Talán már két hete, hogy belecsöppentem egy webinarba, amit a Designing Your Life magyarul a Tervezd meg az életed című könyv szerzői tartottak. A páros, Bill Burnett és Dave Evan formatervezők voltak, (többek között az Apple-nek is dolgoztak) akik igazából egy teljesen nyilvánvaló ám mégis hihetetlenül zseniális dologra világítottak rá az előadásukkal (Itt döntöttem el, hogy nekem ez a könyv must have és megrendeltem), a "the problem of gravity"-re, vagyis a gravitációs problémára.

A gravitációs probléma az a probléma, amin nem tudsz változtatni. Szerintem így akár körülménynek is nevezhetnénk, hiszen az pont egy ilyen rajtunk kívül álló dolog, amin nem áll módunkban változtatni.

De mi ennek a lényege? Ha valami olyan, mint például a gravitáció, hogy nem tudsz ellene semmit tenni, akkor az nem szabad, hogy problémát jelentsen az életedben. Add fel az ezzel való szélmalomharcot! Példaként az írópáros azt hozza fel, hogy azon sem szoktunk aggódni, hogy a hegynek felfelé egyre nehezebben és nehezebben tudunk feltekerni a biciklivel. Ezen sem kattogunk, hogy ez miért van így...? Elfogadjuk és kész. Lejjebb váltunk a bicajunk váltóján, vagy feltoljuk a kerékpárt a dombtetőre. Nem fekszünk e miatt álmatlanul az ágyunkban.

Gondolkozz el ezen a fenti négy kérdésen, hogy ha éppen az életed egy nehéz időszakához értél, ha ismét valamilyen problémás helyzettel találtad szemben magad.

1. Ami történt most velem az megoldandó probléma vagy gravitációs probléma (körülmény)?

2. Amennyiben probléma: Fog ez számítani egy hét múlva is? Kell vele foglalkoznom vagy elég megvárnom, hogy elmúljon?

3. Amennyiben egy hét múlva is számítani fog: Van rá megoldás? Tudom rá a megoldást?

4. Előre léptem a megoldás felé?

Ha a végén oda lyukadtál ki, hogy már elindultál a megoldás felé vezető úton, már elkezdtél angol tanárt keresni, megrendelted a könyvet, amiről úgy gondolod, hogy a segítségedre lesz, foglaltál magadnak időpontot az orvosi vizsgálatra, amin túl kellene esned, vagy felhívtad a bankodat, hogy rendbe tedd az anyagi életedet, akkor most már nincs más dolgod, mint mozgásban maradni azzal, hogy mindig tudod, hogy mi lesz a következő lépés amit meg kell majd tenned és persze azt meg is teszed.

Mióta Newton első törvényét megtanultuk, tudjuk, hogy "minden test megtartja nyugalmi állapotát, vagy megmarad az egyenes vonalú egyenletes mozgás állapotában míg más test mozgásállapotának megváltoztatására nem készteti" . De, hogy kerül ez ide?

Ne arra várj, hogy a dolog majd megoldódik magától. Hogy valaki majd becsönget hozzád és azt mondja, "Figyelj, ezt most megoldottam helyetted, nem baj?". Ahhoz, hogy valamit el tudj végezni, el kell kezdened rajta dolgozni, (Nevetségesen egyszerűnek hangzik tudom, sokan mégis küzdenek ezzel!) különben Te is megtartod a nyugalmi állapotodat (ami éppen csak lelkileg nem nyugodt...), ami a jelen helyzetben nem megoldás!

Gyűlöletes dolog halogatni, de egy probléma megoldását halogatni a leggyűlöletesebb, amit el tudok képzelni...