Mondanám, hogy az lehetetlen, hogy szeptember 30-a óta nem írtam, de te jó ég... a blog nem hazudik. Szeptember 30-a óta nem írtam és ma már január 10-e van.

Bizonyára ahogy Veletek is, velem is rengeteg minden történt ez alatt a 102 nap alatt. Megcsináltam egy tréner vizsgát, ismét tartottam egy külsös előadást ezúttal a kreatív produktivitásról. Remekül sikerült a négy óra, többen oda is jöttek hozzám gratulálni a hallgatóságból, hogy nagyon tetszett nekik a délelőtt. A két legfontosabb visszajelzési mutató számomra az előadásom stílusa volt, amire 5/4.8-at kaptam, illetve a szakmai felkészültség, amire pedig 4.9-et.

Mikor szóba kerül az, hogy mivel foglalkozom a szabadidőmben, hogy bloggerkedem (aktívan sajnos más platformokon, de megígérem magamnak, hogy ezen változtatni fogok!), előadásokat tartok, akkor nem akarok a hétköznapokban is ezzel foglalkozni? És valahogy mindig oda lyukadok ki, hogy nem.

Nagyon szeretem a hétköznapi, "irodai" életemet. Sok mindent tapasztalok, látok, hallok itt amit fel tudok használni mind a blogba, mind pedig az előadásaim során. Ez a két életem tökéletesen kiegészíti egymást, az egyik nem lenne a másik nélkül. Épp erről beszélgettünk a minap egy nagyon kedves barátnőmmel, aki szintén belevágott valami számára nagyon újszerűbe, a polgári állása mellett. Ez utóbbiban már egy ideje nem sok kihívást talált azon kívül, hogy ne legyen kínszenvedés bejárni. Abszolút támogatom ebben - nem mintha kikérte volna a támogatásomat, de azért ez mindig jól esik hallani - mert egészen biztos vagyok benne, hogy nagyon jó hatással lesznek az új kihívások a régiekre.

Én abszolút ebben hiszek. Nem kell egyből felrúgni az asztalokat, becsapni az ajtókat és felégetni a hidakat.

Szépen és fokozatosan is lehet változásokat hozni a mindennapjainkba.

Korábban is írtam már erről, hogy nincsenek új évi fogadalmaim. Ez idén sincs másként, viszont érzem, hogy engem is megérintett a "lehetne másképp csinálni dolgokat, hiszen egy új év kezdődött" szellő.

Nem csak az irodában hoztam létre új mappákat, és alakítottam ki új struktúrákat. Egy-egy hírlevelet például isteni sugallatnak veszek, hogy biztos ezt azért kaptam meg most, mert ez kell, hogy legyen az új évi célkitűzésem.

Így történt, hogy adtam magamnak 5 hónapot arra, hogy legalább 50 oldalt elkészítsek abból az e-könyvből, amit már olyan régóta meg szeretnék írni. A részletek ugyan még számomra is homályosak, de most próbáltam máshogy neki látni a megvalósításnak mint eddig:

- Meg van a cél. Tudom, hogy hova szeretném ezt feltölteni, ahol esetleg rá is találhat olyan, aki tud is vele kezdeni valamit.

- Beosztottam az időmet ennek megfelelően.

- Reális elvárásokat támasztottam magammal szemben.

- Nyitottam rá egy tervezőt, amit nem cicomáztam és gondoltam túl.

Ne az előkészületekbe a megvalósításba fektetess energiákat!

Mondanám, hogy lehet, hogy nem lesz belőle semmi és akkor azt sem baj, legalább megpróbáltam. De ez nem lenne igaz.