Kitűzött célokat beteljesítő, boldog új évet kívánok mindenkinek! :)

Nem tudom, hogy csak "piros autó szindrómám" van-e (Ha egy számunkra fontos embernek piros autója van, akkor hirtelen minden autó az utcán, ami szembejön velünk piros színű lesz... Nem, valójában egyáltalán nem piros színű az összes, csak sokkal érzékenyebbé válunk azokra, így a pirosakat jobban megjegyezzük, ettől olyan, mintha hirtelen csak piros autókat gyártanának az autógyárak.), vagy tényleg sokkal intenzívebben foglalkozik idén az Internet a célok kitűzésével és teljesítésével?

Pedig bevallom, én idén sem tűztem ki nagy célokat. A fogadalmaim valahogy évről-évre ugyanazok, és annyira unalmasan általánosak, hogy le se írom őket (se privát, se nyilvánosan). Bizonyára ezért nem sikerül, hogy kifogástalanul elköteleződjek, és végre hajtsam őket.

Amit viszont már elkezdtem:

- rendbe raktam az étkezéseimet (helló magas fehérjetartalom és korlátozott mennyiségű zsír és szénhidrát - én ebben hiszek!),

- racionalizáltam a munkahelyi to do listámat, és elektronikus mappáimat (a módszeremet David Allen módszerére alapoztam: http://gettingthingsdone.com/ --> még csak tesztelem, ha beválik hozok róla egy bejegyzést!),

- vettem egy ihlet füzetet (természetesen az ötleteimet felírhatnám a telefonomba is, de az nem lenne olyan teátrális, mint egy ihlet füzet), amit magamnál is hordok (!)

Igyekszem sokat olvasni, amennyire az időm engedi, hogy megtaláljam a specializációmat a Boldogságon belül. Alapvetően a munkaerőpiaci boldogság, ami felé húz a szívem, de e mellett szeretnék még olyan témát találni, ami szervesen kötődik az emberek mindennapjaihoz. (Érdekes módon, bár a boldogsággal kapcsolatos ismereteimet célom fejleszteni, ez idő alatt a legtöbbet mégis negatív érzelmekről és történésekről olvasok.) Így "szűkült be" szépen és fokozatosan érdeklődésem reflektorfénye az irigységre és a halogatásra. Két rémesen izgalmas dolog, ami úgy teheti  tönkre a hétköznapjainkat és a boldogságunkat, hogy igazából nem is tudunk róluk, észre sem vesszük, hogy ezek hibájába esünk.

Így jutunk el a mai naphoz, amikor is egy nagyszerű cikket olvastam az utóbbival (vagyis a halogatással) kapcsolatban. A bejegyzés egy nagyon helyes történettel kezdődött Victor Hugo-ról. 1830 nyarán Hugo megállapodást kötött egy híres francia könyvkiadóval "A Notre Dame-i toronyőr" című könyv kiadásáról. Telt múlt az idő és Hugo a helyett, hogy a könyvével haladt volna, különböző más projektben (bár akkor még biztosan nem ezt a szót használta elfoglaltságaira) vett részt, így egyre csak késlekedett a könyve megírásával. Egy ponton bekeményített a kiadó és azt mondta, hogy kevesebb, mint féléve maradt arra, hogy befejezze a művet. Hugonak stratégiára volt szüksége ahhoz, hogy a könyv a megadott határidőn belül elkészüljön. Hogy megakadályozza a halogatást, és jövőbeli elcsábulását más tevékenységek felé, Hugo elzárta a ruháit, csak egy nagy kendőt hagyott elől. Ezzel kvázi lehetetlenné tette, hogy elhagyja lakását, így muszáj volt a könyvével foglalkoznia. A stratégia oly' annyira hatásos volt, hogy két héttel a határidő lejárta előtt a könyv elkészült. (A történet Adele Foucher, Victor Hugo Feleségének könyvéből származik.)

A halogatás nem csak, hogy 1830-ban, de már az ókori görög időkben is létezett, ezért is alkottak erre egy kifejezést: Akrasia.

Az akrasia nem más, mint mikor valami mással foglalkozol a helyett, amivel foglalkoznod kellene. (Pedig milyen szép a hangzása!)

Ezzel kapcsolatban már meg is kezdtem az ihlet gyűjtést, hogy hozzak ebből egy nagyobb lélegzetvételű bejegyzést, mikor is megnyitva a levelező fiókom inboxát, egy angol szótanulást segítő napi e-mail ugrott a szemem elé. A mai megtanulandó szó pedig nem más, mint a:

PROCRASTINATE - (HALOGATÁS)

Definition (meghatározás)

Bár nem mindig (szigorúan csak ha pozitívak :)) hiszek az égi jelekben, ezt mégis egyből annak vettem.