"A bürokrácia egyébként mindössze egyik az önimádó személyiségtípust mind nagyobb jelentőséghez juttató társadalmi hatásoknak. A kultúra tehcnikai újratermelése a másik ilyen hatás: a mozgó-, fény- és hangképek elburjánzása a "látványosságok társadalmában".

Képek és visszahangok forgatagában élünk, ezek megragadják és lassítva visszajátszák élményeinket. A felvevő- és rögzítőberendezések azonban nemcsak rögzítik az élményt, hanem olykor a minőségét is megváltoztatják, a modern élet mintha valami hatalmas visszahangkamra vagy tükörterem lenne.

A modern életet oly annyira átitaják az elektronikus  képek, hogy óhatatlanul úgy reagálunk mások cselekedeitre, mintha tetteiket - s a magunkéit is - folyamatosan felvennék és élőadásban közvetítenék egy láthatatlan közönségnek, esetleg elraktároznák, hogy valaikor majd valaki alaposan megvizsgálja. (...)

Már nincs szükségünk, hogy figyelmeztessenek: mosolyogni! A mosoly arcunkra fagyott, és tudjuk, milyen szögből festünk legelőnyösebben. A rögzített képek elburjánzása aláássa valóságérzékünket. "A valóság mindinkább olyannak tűnik számunkra, amilyennek a kamera láttatja." Nem bízunk észleleteinkben, amíg a fényképezőgép nem igazolja őket. A fénykép a létezésünk bizonyítékává válik."

Részlet:

Christopher Lasch - Az önimádat társadalma című,

1984-ben íródott könyvéből.