Folytatva az előző bejegyzésemet...

...Mindenképpen jó dolognak tartom, hogy ha valaki !értéket! tud teremteni, ha olyan tartalmakat, érzéseket, gondolatokat tud generálni, amivel mások életére pozitív hatást képes gyakorolni, hiszen ez lenne az egésznek a lényege. Amiben én a gondot látom az az, hogy sokan úgy vannak hatással mások életére, hogy közben az érték (a lényeg!) elveszik valahol...  Már csak az a kérdés, hogy ez inkább a követők vagy az adatlap tulajdonos szégyene-e? És talán itt kellene különbséget tenni önbizalom és "önbizalom" között. Ha másból sem áll egy Instagram adatlap, mint láthatóan agyonreklámozott kacatokból és bájolgó képekből, abban nekem sajnálom, de nincs érték. Ha egy oldal nem ösztönöz arra, hogy elolvassak, megnézzek, kipróbáljak valami mást akkor abban sajnálom, de nekem nincs tartalom.

#alapszabály1 - A sales az egy életforma!

Vajon miért van az, hogy a TV Shop annyira ciki, hogy ha még látnál is benne valami jó terméket, azt már csak azért sem rendelnéd meg, mert a "TV Shop-os", és ugyan ebben az univerzumban az Instagram egy menő értékesítési csatornává nőhette ki magát, ahol a sokak által követett fiatal és "irigylésre méltó" lányok, fiúk körülbelül ugyanúgy értékesítik a termékeket, ahogy teszik azt az Asszonyok és Urak délelőttönként a kereskedelmi csatornákon? Hm...

#alapszabály2 - Nem baj ha nem igaz, elég ha annak látszik!

Úgy tűnik, mintha elég lenne az Instán reprezentálni bizonyos értékeket. Fake it, till you make it? Csak make it nélkül... Miért cél kialakítani magunkról azt a hamis benyomást, hogy tökéletesek vagyunk? Tudjuk, hogy te sem vagy az! (Ugye tudjuk!?!?) Miért nem mersz emberi lenni? Szomorú, hogy sokan képesek - minimális látogatottsági megtérülésért - még hazudni is a figyelemért.

Az Instagramon nagyon könnyű kialakítani magadról egy olyan képet, ami valójában nem, vagy nem teljesen Te vagy. Arra gondolok például, hogy ha valaki folyton edzős képeket posztol magáról, akkor azt kapcsolod hozzá, hogy ő rendszeresen, sokat és keményen edz. Tiszteletreméltó, kitartó, motivált és elszánt. És amikor összetalálkozol ezzel a valakivel az edzőteremben, és az a személy becsekkolással, szelfievel együtt 25 percet tölt a helyiségben, majd kedélyesen távozik, akkor homlokon csapod magad, hogy megint túl korán pozícionáltál magad fölé valakit. Ahogy az előző bejegyzésemben is már említettem, volt/van szerencsém egy-egy account tulajdonoshoz sajnos "személyesen" is, onnan szereztem ezeket az élményeket. (Csak azért teszem "nyuszifülbe", mert nem volt lehetőségünk leülni és megismerkedni, de azért így több benyomást volt lehetőségem szerezni, mint a telefonom képernyőjén keresztül.)

Eredetileg nem akartam belemenni abba, hogy az Instagramon (meg úgy egyébként is napjainkban) mindenki mennyire elfoglalt, mennyire rohan és nélkülözhetetlen, mert ezt talán már Ti is tapasztaltátok, de mégis muszáj leszek írni róla pár sort.

Ha megfigyeltétek, a mai világban egyenesen trendi, majdhogynem kötelező elfoglaltnak lenni. Ha elfoglalt vagy az azt jelenti, hogy szükség van rád. Nélkülözhetetlen vagy. Ha ráérsz akkor biztos nem csináltál jól valamit. Ennek következtében kialakult az "elfoglaltság nélküli elfoglaltság", amikor olyan tevékenységek is elfoglaltságnak minősülnek egyes emberek életében, amit mások úgy csinálnak meg, hogy észre se veszik, hogy az a napi rutinjuk része.

Ahogy az igazán tehetős emberek sem szoktak kérkedni az új autójukkal, lakásukkal, az új cipőjükkel, úgy a való életben elfoglalt emberek sem szokták lépten-nyomon kihangsúlyozni, hogy ők mennyire elfoglaltak, sőt épp ellenkezőleg! Nincs szükségük verbális megerősítésre ahhoz, hogy érezzék a helyüket a világban. Gondolkozzatok el ezen mikor olyan posztokat láttok, hogy "én még hajnali kettőkor is dolgozom". Apropó dolgozom! Azt már ki sem fejtem részletesebben, hogy egyes emberek milyen már-már pótcselekvésnek számító semmiségeket értenek munka alatt...

És én ezek ellenére is szeretem az Instagramot. Tök jó, hogy lehetőséget biztosít egy csomó jó fotósnak, travel bloggernek, gasztro bloggernek, fittness bloggernek. Baromi inspiráló oldalakkal lehet találkozni, ahol látod az account mögött az embert. Látsz néha hibázásokat, újrakezdéseket, mélységeket és magasságokat. Együtt tudsz örülni egy-egy eredménynek és eseménynek, amik valójában olyan emberek életében történnek, akikkel még soha nem is találkoztál. A social media felületek lehetőséget teremtenek válogatás nélkül mindenkinek arra, hogy valami nagyon jóra használja a kezdetben még üres adatlapját és ez szerintem fantasztikus. Igenis szükség van a social mediara!

Az Instagram főként azoknak az embereknek kedvez, akik a nárcisztikus személyiségzavaruk kivetítőjeként használják a socal media felületeket, mivel pusztán a működéséből adódóan nagyobb lehetőséget biztosít a "rajongók" és "követők" gyűjtésére. (A Facebooktól eltérően itt nincs szükség arra, hogy valakivel legalább minimális előzetes személyes kontanktunk legyen az ismerősnek jelölés előtt - legalábbis a jóérzésű embereknél ez így működik.) Lássuk be, hogy ezek a nácisztikus emberek SPECIÁLIS ELBÁNÁSBAN kell, hogy részesüljenek, ugyanis a napi szükséges figyelem és visszajelzés dózis nélkül egyszerűen képtelenek élni és működni. Észrevettétek már, hogy ez milyen egyirányú kapcsolat? Itt a követők vannak a követettért, és kész. Őszinte viszonzásról, visszaadásról ritkán van szó. Innen üzenem a nagyvilágnak, hogy érezheted magad jól úgy, hogy közben mások is jól érzik magukat! Ez nem póker, hogy azzal, hogy valaki nyer te csak veszíthetsz...

Egy igazán magabiztos ember képes örülni mások sikereinek, képes meghallgatni mások véleményét és elfogadni, hogy ha az különbözik az övétől, képes bókolni. Egy magabiztos ember pontosan tudja, hogy nem egy és csak is egy válasz vagy vélemény létezik, és tudja, hogy nem kell másokat feltétlenül lenyomnia ahhoz, hogy Ő legyen felül.

#alapszabály5 - Túlozd el a fontosságodat, hogy felfigyeljenek rád!

A lefotózott smoothiek, cipők, salátás tálak, és edzőtermi selfiek világát éljük, ahelyett, hogy a motiváció, inspiráció és as követendőpéldák világát élnénk. Most őszintén, milyen érzések és gondolatok dolgoznak egy olyan emberben, aki megoszt magáról egy képet, majd alá írja, hogy "a fejem vállalhatatlan, azt ne nézzétek." Nyilvánvalóan ez egy dicséret hajhász kezdeményezés. Ha nem jönnek a bókok a követőktől, akkor azt ki kell kényszeríteni! Ez a nárcisztikus főszabály!

Szinte várom, hogy az új táskák, lakások (elég csak a tervrajz is - ilyet is láttam már!!!), autók (slusszkulcsok!!!)mutogatása után mikor kezdjük el a bankszámla screenshotok megosztását, mert innen már csak ez jöhet...  

És, hogy hogy jön ez egyáltalán egy boldogság blogra?

Úgy, hogy ezek az emberek, ezek a tapasztalások hatással vannak a mindennapi életünkre. Vannak azok a tudatos és erős személyiségű emberek, akiket ez nem inogtat meg, akik ezektől el tudják függetleníteni magukat, netán csak jó szórakozásként tekintenek pl. az Instagramra, de ugyanakkor vannak az önmagukban bizonytalan felhasználók is, akik így könnyen belecsúszhatnak a boldogtalanság futóhomokjába. Ahogy azt az előző posztban is említettem, nagyon fontos mérlegelnünk azt, hogy kit engedünk be az "összehasonlítási zónánkba".

TIPP: Ha a kíváncsiságunk miatt mégis elkezdünk valódi felhasználók helyett mesterségesen létrehozott accountokat követni, akkor se felejtsük el levonni a túlzásokat, a vetítéseket és mindig emlékeztessük magunkat arra, hogy a látott különbségek nagyrésze nem is valós különbség.