Nagyon húzós volt az egész hetem, mert egy fontos eseményre készültünk a munkahelyemen, aminek ma volt a nagy napja! Mind nagyon szerettük volna, hogy ha ez jól sikerül, úgyhogy többen is nagyon keményen dolgoztunk ezért.

Mindeközben rám, már egy napja rám borult a szerencsétlenség átkozott, rozsdás, vasvödre, és egészen ma délutánig elátkozottan is tartott... 

Minden, amihez csak nyúltam vagy elromlott, vagy eleve nem is működött. Mindent háromszor annyi volt megcsinálni, amit rendkívül idegőrlő volt elviselni - főként azt nézve, hogy milyen fontos volt ez a mai rendezvény. Elképesztő energiáim égtek el, hatalmas lángokat és füstöt csapva a fejem felett. Vannak ilyen napok. Általában egy-két jókorát csattanó pofont kioszt a nap amikor "úgyigazánszar" passzban vagy, aztán tovább is áll valaki másra, Te pedig megmenekülsz annak további "áldásaitól". Hát velem most nem ez történt. Úgy érzem, hogy vagy tizenöt-húsz pofon csattant az arcomon, de  állva maradtam és erre rém büszke vagyok!

Az utóbbi két napban igazán megéreztem, hogy milyen az, amikor a sikerhez az árral szemben kell úszni. Az "ár" most nem mások ellenállása, vagy meg nem értése volt, hanem az élet apró kis Murphy szemétségei, amitől olyan remek mód el tud menni az életkedved. Az olyanok mint az "elmentettem, és a program mégsem mentette el, kezdhetem előröl", VAGY "nem működik a nyomtató, amiért reggel 6-ra bejöttem az irodába", VAGY "nem olvassa a pendrive-ot a gép amiről nyomtatni akartam a plázában" és még sorolhatnám... Önmagában egyik sem volt olyan, hogy eret vágjak magamon, de amikor tegnap délután beindult a "balszerencse áradása" (Apropó, ismeritek Jim Carrey Lemony Snicket című filmjét?) és az csak zubogott és zubogott a fejemre ma délutánig, akkor volt egy - két pont, amikor úgy éreztem, hogy durva összeomlásom lesz (ha már témánál vagyunk, ajánlhatok egy jó kis Michael Douglas filmet?). De minden alkalommal összeszorítottam a fogam és arra gondoltam, hogy "Nem és nem, mély levegő, nekem ezt meg kell csinálnom, nekem ezt meg kell tudnom oldani, maradj nyugodt, koncentrálj és old meg!"

És megoldottam!

MINDIG MEGOLDOTTAM!

Most már nagyon-nagyon jó érzés ezt kimondani, hogy "megcsináltam és megoldottam"! Kár lett volna menet közben feladni. Ezzel kapcsolatosan hoztam a mai gondolataimat is:

* Egyszer volt szerencsém részt venni Lubics Szilvia egy motivációs előadásán. Ő mondta, hogy persze, hogy a Spartathlon fájdalmas. Hánynak, remegnek a végtagjaik, és az utolsó csepp erejüket is mozgósítaniuk kell a célig. De erre mindenki erőn felül készül is. Az is aki feladja, és az is aki végigcsinálja. A különbség, hogy aki feladja, veri a fejét a falba, amint elmúlik a fájdalom, hogy miért nem tartott ki... Aki pedig végig csinálja az eufórikusan éli meg még a fájdalom utózöngéit is (amiből jut bőven, az elmesélése alapján).

* Azért szoktam lépcsőzni az edzőteremben (nem taposó gépezni, hanem lépcsőző gépezni), hogy szokjam a fájdalmat a lábaimban, ami hozzásegít ahhoz, hogy ügyesebben tudjak lábra edzeni. Ilyenkor azzal biztatom magam, hogy ez a legerősebb fájdalom amit most érzek, ennél már nem lesz rosszabb, csak ezt kell kibírni még egy kicsit.

* Az egyik felsővezetőnk mondta - a videóját éppen ma vetítettük le a rendezvényen, és ezért elképesztően hálás voltam, mert nagyon jókor, és nagyon jól estek a szavai, amiket egyből le is jegyzeteltem: "Akkor is történhetnek rossz dolgok az emberrel, hogy ha jól végzi a dolgát." - Ez megtanított valamire. Azért, mert úgy éreztem, hogy összecsaptak a hullámok a fejem felett, attól még nem biztos, hogy ez azt is jelenti, hogy én végeztem rosszul a munkám. Nem biztos, hogy én voltam a hülye, egyszerűen összeesküdtek ellenem a körülmények. (Erre egyébként később visszaigazolást is kaptam, ami rendkívül megnyugtató érzés volt!) Persze ilyenkor leszünk hajlamosabbak még többet hibázni, mert belekerülünk egy olyan negatív koncentrációs spirálba, amiből nehéz kimászni, de most már úgy tűnik, hogy ez nem lehetetlen feladat! Ne magunkat hibáztassuk, hanem egyszerűen csak "ússzunk" tovább. Ne álljunk le vekengeni, kiborulni, magyarázkodni, vagy ami a legrosszabb mentegetőzni. Keressük és találjuk meg a megoldást !

Megkönnyebbültem!