Pár napja tologatok az e-mail fiókomban egy levelet, pontosabban egy interjút Arianna Huffingtonnal. Napok óta készültem rá, hogy leülök, elkezdem nézni és átadom magam Arianna híresen jó gondolatainak és stílusának, amikor rájöttem, hogy most 45 percig egy videót fogok nézni. Szeretném ismerni a tartalmát, de most 45 percet komolyan végig fogok ülni és mással nem is foglalkozom majd csak ezzel?

Ez annyira jellemző rám.

Ha elkezdek olvasni egy cikket biztos találok benne egy olyan könyv hivatkozást, nevet vagy gondolatot, aminek azonnal utána kell néznem, onnan újabb és újabb tab-ok nyílnak meg varázslatos gyorsasággal a böngészőmben és hirtelen már működés képtelen az egész rendszer, annyi oldalon vagyok egyszerre, vagyis inkább annyi oldalon nem vagyok.

Az egyik legjobb és legrosszabb könyvbefektetésem egy és ugyanaz a könyv volt, a HVG kiadásában a pszichológia dióhéjban. Nem hazudok körülbelül a 20. oldalon tartok és már megvettem legalább 6 másik könyvet, amiket szintén elkezdtem olvasni és amikben szintén találtam valamit ami érdekes lehet és utána kéne nézni...

A minap a Bátyámmal elkezdtünk tervezni egy közös elutazós hosszú hétvégét. Mindketten imádjuk Poirot, úgyhogy a Tesóm azt javasolta, hogy utazzunk az Orient-Expresszel. Egyből azt válaszoltam, hogy szerintem csak addig lennénk oda érte amíg el nem indulnánk és nem realizálnánk, hogy most ~ 2 hétig egy vonaton fogunk ülni...

Nem hiszem, hogy azzal lenne a gond, hogy sok minden érdekel. Nem vagyok válogatós a témákban, száz és száz ponton kapcsolódik igazából minden mindennel, így általában a legtöbb cikk, könyv, videó végén kerül egy-egy új sor a jegyzetfüzetembe. Az viszont szerintem probléma lehet, hogy nem szelektálom a figyelmem. Egészen biztos, hogy sokszor a lényeges dolgokon is csak átfutok azért, mert több lényegtelen dolgon is át akarom még rágni magam. Próbálok annak a gondolatával nyugodt maradni, hogy nem baj, hogy ha vannak olyan e-mailek a postaládámban amiket még nem olvastam el. (Nem munka e-mailekre gondolok, hanem olyan magamtól-magamnak küldött levelekre, amikben cikkeket, ötleteket küldök át, hogy meg legyenek, utána nézzek, kezdjek velük valamit.) Nem kell csak azért elolvasnom valamit, hogy az el legyen olvasva. Arriana is erre utalt az interjúban, hogy mániákusan meg akarunk mindent csinálni ("getting stuff done"), ezért nem vagyunk képesek elmerülni a  jelenben.

Pár hete, talán már hónapja arra gondoltam, hogy erre jobban oda kéne figyelnem. Talán meg kéne próbálnom meditálni, hogy jobban a pillanatban tudjak maradni. Bevallom, ennek azóta se néztem utána, mert úgy érzem, hogy ez  nem megszokhatóan áll tőlem távol. Ez is felkerült a "nem kell, hogy ami mást szórakoztat, téged is szórakoztasson" listámra.

A videó egyébként abszolút megérte a ráfordított figyelmet, nagyon tetszett mikor Arianna azt mondta, hogy remegünk azért, hogy a telefonunk mindig fel legyen töltve, az első teendőink között szerepel, hogy bedugjuk őket a konnektorba, bárhol is legyünk arra viszont egyáltalán nem figyelünk, hogy kialudjuk magunkat. Sleep Revolution című könyvével kapcsolatban elmondta, - és ez is nagyon-nagyon tetszett - hogy a saját tudósainkká kell válnunk, megfigyelésekkel, tapasztalásokkal. Illetve, hogy nem elég az embereknek azt megmondani, hogy min változtassanak. Kell, hogy felébredjen bennük egy adott téma iránti fontosságérzés és kell, hogy lássák a statisztikákat és megértsék azokat. Nem lehet egyből a könyv végére lapozni a tanácsokért, mert az önmagában nem ér semmit, nem változtat meg semmit. Úgy érzem, hogy ezzel megint egy kicsit közelebb kerültem valamihez, pedig a változásmenedzsmentből abszolút ismerősek voltak ezek a gondolatok, ezeket mégsem kapcsoltam ilyen egyértelműen össze a szokás kialakítással. A legfontosabb a motivációgenerálás, nem feltétlenül az ismeret átadás!

Ma további négy nagyon jó idézettel gazdagodott a már említett füzetem:

"Ezer évnyi hírnév múlhat egy órányi viselkedésen." (Japán közmondás)

"Mindannyian a saját vállalatunk vezérigazgatói vagyunk." (Tom Peters)

"Két monológ nem egyenlő egy dialógussal."  (Karl Bath)

"Don't sell the steak, sell the sizzle."

("Ne a steak-et add el, add el a sercegést.")

1- A jövőben megpróbálom végig olvasni A cikket, mielőtt az arról megnyitott aloldalra ugranék.

2- Továbbra sem próbálok meg meditálni.