Hagyd abba a szenvedélyed keresését!
2017. május 25. írta: thehappinessblog

Hagyd abba a szenvedélyed keresését!

Terri Trespicio TEDxKC beszédének szövege magyarul - 2. rész

Az előző bejegyzésben ott kösztünk el Terri-től, hogy egy barátja meghívta egy ékszer party-ra.

"Mi az az ékszer party?" - kérdeztem Tőle. "Ugyanaz, mint a trupperware csak karkötőkkel."- felelte. Oké, így már értem! :) Elmentem és marha jól éreztem magam. Elvoltam és ékszereket próbálgattam, az eladó is marha jól érezte magát, én meg úgy voltam vele, hogy ez egy állás!!! Ezt akár én is tudnám csinálni. Úgy értem, hogy tényleg úgy tűnt, hogy az eladó marhára jól érzi magát. Nekem nem volt értékesítői  tapasztalatom, és egyáltalán nem érdekeltek az ékszerek. Most komolyan, a fülbevalóim húsz dollárt érnek összesen, de el tudok adni ezüst ékszereket és képes vagyok daiquiriket iszogatni kertvárosi anyukákkal. És megtettem. Bejelentkeztem és ékszer értékesítői képviselő lettem, és nekem aztán elhiheted egyáltalán nem váltottam meg a világot. Eszméletlen kínos volt az egész. Rettegtem az eladástól de aztán egyre jobb és jobb lettem.  Elkezdtem pénzt csinálni vele. És elkezdtem szenvedéllyel foglalkozni vele. Még egy kirándulást is nyertem St.Thomas-ra. Végül aztán az ékszer üzletet elengedtem, mert a pályafutásom előrelépett, de nagyon örültem, hogy belevágtam, mert ez ültette el bennem a vállalkozói magokat, amik a mai napig gyümölcsöznek, pedig nem is tudtam, hogy léteznek. Mostanra komplett családi vállalkozások bukkantak fel, hogy segítsenek az embereknek megtalálni a szenvedélyüket, könyvetek írnak, coachingolnak, webinarokat tartanak, stb., és olyan jó szívűek és ez olyan nagyszerű. Teljesen oda vagyok az ön-felfedezésért.

De ha megkérdezel valakit, hogy mi a szenvedélye, az felkavaró. Felzaklat, hogy ó te jó ég, erre valami ütős választ kell mondanom.

Az egyik lánybarátom a harmincas éveinek a közepében jár, és azon tűnődik, hogy mi lesz most az életével. És fogalma sincs, mert nem tudja, hogy mi a szenvedélye. Ez tök jogosan aggasztja. Készen áll arra, hogy egy csomó embert foglalkoztasson, de akkor meg mégis miért aggódunk miatta? Tudjátok, hogy miért, mert azt hisszük, hogy valami nincs rendben vele. Én is azt hittem, hogy velem sem stimmel valami.

Amikor hetedikes voltam, mindenki odáig volt különböző rock bandákért, meg színészekért, belekarcolták a nevüket az iskolai könyvtár padjába. De én soha nem karcoltam bele semmit, mert semmiért nem voltam úgy oda, hogy belekarcoljam. Úgy értem, hogy szerettem Bon Jovit, ugyanúgy, mint bármilyen másik lány de annyira azért nem, hogy kárt tegyek miatta a suli tulajdonában. Azt hiszem, hogy ezért nincs tetoválásom sem. Feltételezem, hogy megunnám. Azt hittem, hogy valami baj van velem, ismeritek azt a félelmet, ugye, mikor egy party-n, egy randin, vagy egy állásinterjún valaki megkérdezi tőletek, hogy mi a szenvedélyetek és nektek nincs meg az a nagy, meggyőző wow válaszotok, ami azt jelenti, hogy nem vagytok elég érdekesek vagy ambiciózusok,  vagy nem vagytok megszállottak, és nem rejtegettek rémisztően nagy tehetségeket így nem is érdemes élnetek, de ez nem igaz.

A szenvedély nem egy munka, egy sportág vagy egy hobbi. A szenvedély az, amikor minden figyelmed és energiád arra irányítod, ami előtted van, legyen az bármi is.

És ha túl elfoglalt vagy, hogy megtaláld ezt a szenvedélyt, akkor olyan nagy dologról maradhatsz le, amik megváltoztathatják az életedet. A nagy szerelmet is elveszítheted, hogy ha túlontúl csőlátásod van és úgy próbálod őt megtalálni. Azt szoktuk hinni, hogy ismerjük az embert, akik vagyunk és, hogy kit tudnánk szeretni.

De néha tévedünk, és szerencsére, hogy tévedünk.

És néha van, hogy fogalmad sincs róla, hogy mi lesz a következő lépésed, igazam van? Én szeretem tudni, hogy mit fogok csinálni mostantól öt évig, és miért leszek nagyon oda. De tök oké az is, hogy ha ezt nem tudod. És tudod, miért? Mert a legkiteljesedettebb kapcsolatok, a legkiteljesedettebb karrierek, azok, amikben meg van az erő, hogy meglepetést okozzanak. Vannak dolgok, amikről tudod, hogy meg akarod őket csinálni, írni egy könyvet, vállalkozást indítani, karriert akarsz váltani, oké.

De ha csak üldögélsz arra várva, hogy a szenvedély egyszer csak előkerül és elvisz magával, akkor nagyon sokáig kell majd várnod.

Szóval ne várj. Helyette fordítsd arra az idődet és az energiádat, hogy megoldod a kedvenc problémáidat.

Keress problémákat, amiket megoldhatnál.

Légy hasznos és nagylelkű. Az emberek majd megfogják köszönni, megölelnek és fizetnek majd érte, és ez az amerre a szenvedély lakik, ahol az energiád, az erőfeszítéseid találkoznak valaki más szükségleteivel. Itt fogod megérezni a szenvedélyt és tudni fogod majd, hogy mit kell tenned. Mit gondolsz miért válaszolják azt az emberek, hogy az a szenvedélyük, hogy segítenek másoknak?

Szóval ne várj. Hallgass az édesanyámra. Csak kezdj el valami csinálni, mert ahhoz, hogy jelentőségteljes és értékes életet élj, nem kell követned a szenvedélyed. Majd a szenvedélyed fog téged követni. Köszönöm."

 Varázslatos. Felszabadító. Elgondolkodtató. Imádom, mikor egy jól összerakott tíz perc elég ahhoz, hogy teljesen megváltozzon az, amiben eddig hittél. Hogy ennyi idő alatt minden széteshet a fejedben és újra összeállhat, hogy tíz perc alatt minden új értelmet nyerhet. Én is az ilyen mondatokat és gondolatok keresem és igyekszem közvetíteni Nektek. Innen folytatjuk!

A bejegyzés trackback címe:

https://thehappinessblog.blog.hu/api/trackback/id/tr5512540907

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.