Hagyd abba a szenvedélyed keresését! A szenvedély nem egy terv, a szenvedély egy érzelem!
2017. május 22. írta: thehappinessblog

Hagyd abba a szenvedélyed keresését! A szenvedély nem egy terv, a szenvedély egy érzelem!

Terri Trespicio TEDxKC beszédének szövege magyarul

Imádom a TED előadásokat. Imádom a TEDx előadásokat is. Terri Trespico-ét, amelynek a címe "Hagyd abba a szenvedélyed keresését" pedig különösen. Ez a beszéd sajnos csak angolul elérhető, én viszont mindenképpen megszerettem volna Veletek osztani, így lefordítottam.

Akinek nem jelent gondot az angol, javaslom ITT megnézni a videót, mert az előadásmód hihetetlenül sokat hozzátesz a mondanivalóhoz. TEDx előadásra készülőknek pedig szerintem egyenesen kötelező!!!

terri_trespicio_stop_seracing_for_your_passion_tedxtalks.png

 

"Aznap, amikor elbocsájtottak a Martha Stewart-nál való állásomból megkönnyebbültem. Szerettem azt a munkát. Tényleg szeretem, de a kapcsolat kifulladt és én nem tudtam, hogy hogyan vethetnék neki véget, így aztán ő szakított én velem.

Abban az időben a Marthat Stewart márka rádiós műsor vezetője is voltam a SiriusXM-en, amit aztán szintén lemondtak. Az utolsó műsorom napján, ahogy a lift elindult velem a 36. emeletről sírni kezdtem. Minden emelettel egyre távolabb és távolabb kerültem attól, ami voltam, magazin szerkesztő és rádiós műsorvezető, az ember, aki a menő állásáról beszél a partykon. És őszintén, fogalmam sem volt, hogy mihez kezdjek, és őszintén, senki sem keresett meg.

Így hát, azt tettem, amit bárki tett volna hasonló helyzetben. Intéztem néhány telefonhívást. "Hellóóó, mi újság? Említettem már, hogy épp szabad vagyok és bármikor tudok kezdeni?" Szükségem volt valamire, amiért fizetnek. Úgy értem New Yorkban élek. Ha nem fizetnek valamiért, amit csinálsz nem sokáig leszel itt. Tudtam, hogy mit kellene tennem, követnem kellene a szenvedélyemet. És ez megrémisztett. Mindig is rémisztően hatott rám. Az a veszélyesen korlátozott elgondolás, amit általában gondolunk a sikerről és az életről.

Az, hogy egyetlen egy szenvedélyed van, és a Te dolgod az, hogy ezt megtaláld és aztán ezzel foglalkozz, miközben minden mást kizársz. Ha így cselekszel, akkor majd minden a helyére kerül. Ha nem, akkor elbuktál.

Az erre vonatkozó nyomás, már fiatalkorban megkezdődik és aztán folytatódik az egész további életedben, de talán az érettségi időszak környékén a leghangsúlyosabb, ugye? Wow, itt hever a világ a lábaid előtt, mihez kezdesz most?

És ez rémisztő, olyan mintha egy életre szóló szakot kellene választani. Nekem négy évre is nehéz volt szakot választanom, meg is gondoltam magam egyszer, ha nem kétszer. Ez az igazán erőteljes kultúrális kényszer arra, hogy válassz magadnak egy szenvedélyt lenyűgöző, és ez nem csak nekem, másoknak is stresszes. Eddig mindenki egyetértett velem, akivel beszéltem erről. Mikor elmondtam a Hölgynek, aki eladta nekem ezt a ruhát (amiben az beszédet tartotta - szerk.), hogy miért van szükségem rá, azt mondta, hogy "Úristen, nagyon hallanom kellene ezt a beszédet, mert épp csak leérettségiztem, és se a barátaimnak, se nekem, fogalmunk sincs róla, hogy mi a szenvedélyünk. Fogalmunk sincs arról, hogy mihez kellene kezdenünk."

Néhány okból kifolyólag bizalmatlan vagyok a szenvedéllyel.

Az egyik, hogy a szenvedély nem egy terv. Az egy érzelem. És az érzelmek változnak. Tényleg. Egy nap lehetsz szenvedélyes egy személy felé, vagy egy állás felé és a következő napon pedig már nem.

Ezt hiába tudjuk, mégis a szenvedély mentén ítélünk meg mindent ahelyett, hogy annak látnánk, ami az valójában, a szikra, ami lángra lobbantja a két fadarabot, amiket egymáshoz dörzsölünk. A húszas éveimben egy komplett zűrzavar voltam. Aggodalmas és lehangolt, és nem volt életem, amiről mesélhettem volna. Elcsábított, hogy nyitva tartsam a lehetőségeimet, esténként pedig fehérneműben üldögéltem a TV előtt. Igazából most is ezt csinálom, nem ez a legrosszabb dolog a világon, amit csinálhatsz. Ez tök oké. De az, hogy minden este sírva hívtam fel anyukámat és, hogy nemet mondtam tök jó nyolc órás, teljes állásokra, mert féltem...

Biztos voltam benne, hogy rosszul fogok választani és így majd a rossz vonatra szállok, ami a rossz jövő felé visz majd.

Anyukám pedig könyörgött nekem, "Kérlek válassz egy állást, bármelyiket, nem fogsz benne megragadni. Most vagy megragadva. Nem előbb kell felépítened az életed és aztán elkezdeni azt élni. Úgy teremted meg az életed, hogy éled, nem pedig úgy, hogy agonizálsz rajta." Igaza volt. Mindig igaza van.

Így elvállaltam egy nyolc órás, főállást, mint irodavezető egy vezetői tanácsadó cégnél, ahol semmiről nem tudtam semmit. De semmit. Kivéve, hogy van okom reggelente felkelni, lezuhanyozni, elmenni otthonról és emberek várnak rám mikor megérkezem. És minden második héten fizetést kapok és ez jó indok arra, hogy elvállalj egy munkát. Nem tudtam, hogy vajon majd egész életemben irodavezető akarok-e maradni? Igazán fogalmam sem volt róla.

De az az elképzelés, hogy mindennek amit csinálsz be kell illeszkednie a szenvedélyed alá az irreális.

Mutass nekem valakit, aki egész életében ablakokat mos, és egy millió dollárban fogadok veled, hogy nem azért csinálja, mert neki a tiszta üveg a szenvedélye.

Az egyik kedvenc rovatom Dilbert alkotójának, Scott Adams-nek a rovata. Néhány évvel ezelőtt a The Wall Street Journal-ban írt egy cikket arról, hogy hogyan bukott el a sikerhez vezető úton, amikor kereskedelmi hitelező volt. De jól megtanulta: "Ne adj kölcsön senkinek, aki a szenvedélyét követi. Annak adj kölcsön, aki üzletet akar indítani, minél unalmasabb annál jobb."

Adam azt vallja, hogy az életében a siker táplálta a szenvedélyt és nem a szenvedély táplálta a sikert.

Amikor megkaptam az első szerkesztői állásom egy magazinnál, beleborzongtam. Ez elég nagy fizetés csökkenést jelentett a számomra, mert abban az időben egy paróka katalógusnál lettem szövegíró. Nevethettek ha akartok, ahogy sokan mások is tették. :) De a parókák fizettek és ki kellett találnom, hogy hogyan tudnék még pénzt keresni. Egyszer egy barátom elhívott egy ékszer partyra. "Mi az az ékszer party?" - kérdeztem Tőle. "Ugyanaz, mint a trupperware csak karkötőkkel."- felelte. Oké, így már értem! :)"

Ha érdekel Titeket, hogy hogy kapcsolódtak a parókák, a karkötők, a siker és a szenvedély Terri életében, akkor csütörtökön hozom a folytatást!

A bejegyzés trackback címe:

https://thehappinessblog.blog.hu/api/trackback/id/tr7412532113

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
google-site-verification: google9ac48e638757b367.html